Wushu

Wushu

A wushu a kínai harcművészetek gyűjtőneve a hivatalos (mandarin) kínai nyelvben (egyszerűsített kínai: 武术; tradícionális kínai: 武術; pinyin: wǔshù).

Több különböző küzdelmi rendszerből áll, melyeket évszázadok alatt felesztettek ki, és melyeket családok (家, jiā), szekták (派, pai), és iskolák (門, men)  szerint osztályozhatunk. Némelyikük a qi energia használatára helyezi a hangsúlyt, és így belső stílusként (内家拳) határozzák meg, míg mások főleg az izmokat és a kardiovaszkuláris rendszert fejlesztik, így a külső stílusok (外家拳) közé tartoznak. A kínai harcművészetek másik népszerű felosztási rendszere földrajzi alapon történik, így megkülönböztetnek északi (北拳) és déli (南拳) stílusokat.

A wushu kifejezés ugyanakkor egyben a tradícionális pusztakezes és fegyveres kínai formagyakorlatokból (tàolù 套路) kialakított modern sport elnevezése is, melyeket a versenyek során különböző esztétikai és egyéb szempontok alapján egy pontrendszer szerint értékelnek.
A wushu mind bemutató, mind pedig full kontakt sportág, melyek tradícionális kínai harcművészetekből erednek. A modern wushu-t a Kínai Népköztársaságban 1949 után hozták létre abból a célból, hogy államosítsák a hagyományos kínai harcművészetek gyakorlását. A modern versenyformagyakorlatok (套路 taolu) a kormány által kijelölt bizottság által kiválasztott, egy-egy stílus alapján jöttek létre. A Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) munkájának eredményeképpen korunkra a wushu nemzetközi sportággá nőtte ki magát. A Wushu Világbajnokságot minden második évben rendezik meg, az első világversenyt 1991-ben tartották meg Pekingben.

A versenysport két fő kategóriája a formagyakorlat (套路) és a küzdelem (sanda 散打). A formagyakorlat olyan harcművészeti és akrobatikus mozdulatokat, elemeket tartalmaz, amelyeket speciális szabályok alapján pontoznak a bírák. A versenyformák teljesítése időhöz kötött, a külső stílusok 1 perc 20 másodperces keretétől kezdve a belső formák akár több mint öt percig is eltarthatnak. A modern wushu versenyzők különös hangsúlyt fektetnek a levegőben végzett elemek gyakorlására, melyek akár 540 vagy 720 fokos fordulatú ugrásokból és rúgásokból is állhatnak. 
A  sanda (más néven sanshou vagy lei tai) a tradicionális kínai küzdelmi rendszerek (köztük a kung-fu, kínai box, kínai birkózás és egyéb földreviteli technikák mint pl. a Qin Na) elemeiből összeállított modern küzdősport. A wushu minden küzdelmi elemét tartalmazza, alapjaiban hasonlít a kickbox-ra vagy a muay thai-ra, de azoknál sokkal több földreviteli és egyéb speciális technikai elemet tartalmaz.

1958-ban a kínai kormány megalapította az All-China Wushu Association-t, mely gyűjtőszervezetként szabályozza a harcművészetek gyakorlását, és a Kínai Állami Sport és Testnevelési Bizottság átvette a vezető szerepet a standard formagyakorlatok megalkotásában. Ebben az időszakban alakult meg az a nemzeti wushu rendszer, mely a standard formákat, a tanítási alapelveket és az instruktor fokozatokat tartalmazza. A wushu-t középiskolai és egyetemi szinten is a tananyag részévé tették. 1986-ban megalapították a Kínai Nemzeti Wushu Kutatóintézetet; ez az intézmény vált a Kínai Népköztársaság wushu-val kapcsolatos kutatásaiért és adminisztrációjáért felelős központi szervévé. A kormányzati politika sporttal kapcsolatos változásai miatt a Kínai Állami Sport és Testnevelési Bizottságot 1998-ban feloszlatták. Ezt a lépést úgy tekintik, mint a szervezett sport állami politikamentesítését annak érdekében, hogy a kínai sporttevékenységet egy sokkalta inkább piacvezérelt felfogás felé terelje. A szociológia változásoknak köszönhetően manapság mind a tradícionális harcművészeteket, mind pedig a modern wushu-t állami szinten is támogatják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.